Az első őszies étel, ami saját ötlet alapján készült

Az elmúlt hetekben eléggé pörögtek körülöttem az események, és nem igazán volt alkalmam írni ide a blogomba, illetve olyan ételt sem készítettem, ami különösebb említést érdemelne, mert most a gyors és jól bevált ételek voltak előtérben. De azért egy kis újításra maradt időm, amit képen gyorsan meg is örökítettem, és most pótlom is ennek a közzétételét. Büszke vagyok rá, mert ez tényleg saját ötlet alapján készült és mindemellett nagy sikere is volt. 

Az egész úgy kezdődött, hogy már az ősz kezdete óta fontolgattam, hogy milyen jó lenne már valami olyan mártásos húst készíteni, amiben igazi őszi ízek köszönnek vissza. Első nekifutásra már nyúltam is a receptgyűjtős mappám felé, de nem igazán találtam olyat, ami megfelelt volna az elképzeléseimnek. Így jutottam el kb. másfél hete odáig, hogy mit nekem recept, ha nem találok, majd kreálok! :) Kezdett összeállni a fejemben, aztán hozzá is fogtam. Mielőtt leírnám, annyit megjegyzek, hogy mikor nekiálltam már kb. este 9 óra volt -tehát csak másnap ebédre fogyasztottuk- és amit itthon találok hozzá alapon készült, ezért például az elképzelésem szerinti csirkemellből karaj lett, mert csak az volt a fagyóban-persze így is jó lett, de csirkéből vagy pulykából biztosan még jobb lenne.  Ez lett tehát a végeredmény:

Csirke szőlős-pezsgős-tejszínes raguval
Hozzávalók (4-5 személyre)

kb. 80-100dkg hús (opcionálisan csirke- vagy pulykamell, esetleg karaj)

3dl pezsgő (én félédeset használtam/a fehér borral helyettesíthető)

2 jó nagy fej vöröshagyma

1,5dl főzőtejszín (lehet 2dl is akkor még selymesebb, el nem rontja:) )

1 púpozott ek. étk. keményítő

kb. 15 dkg szőlő (fehér és piros is lehet, kinek milyen van éppen)

só,bors

kevés méz vagy édesítő vagy cukor (kinek hogy tetszik,én mézet használtam)

durvára vágott dió megpirítva

fahéj

A hagymát apróra felkockáztam, és egy nagyobb serpenyőben kevés olajjal puhára pároltam. Közben a húst csíkokra vágtam, és a hagymával együtt megkapattam az olajon, amíg ki nem fehéredett. Ekkor a pezsgővel felöntöttem és fedő alatt puhulásig hagytam párolódni (kb.15 perc csirkével, nekem bő 20 perc volt a karajjal). Amíg a hús párolódott, a szőlőt leszemezgettem, és megmostam. Mivel eléggé apró szemű volt nekünk, és a család is arra szavazott, hogy sok értékes anyag van a szőlőmagban, így nem távolítottam el a magokat, de ha valakit zavar evés közben, annak nyilván az ajánlom, hogy előzőleg vegye ki a magokat.

A keményítőt elkevertem a tejszínnel, és mikor a hús már megpuhult, akkor előbb a pezsgős léből mertem a tejszínhez, hogy a hőmérsékletét átvegye, és úgy öntöttem hozzá az egészhez. Ekkor szórtam bele a szőlőszemeket is, továbbá ízesítettem sóval, borssal és mézzel. Kb. 5 perc alatt összefőtt a keményítővel és kellemes mártás állaga lett. Másnap tálaláskor még megszórtam fahéjjal és a dióval. Köretnek rizst készítettem és mivel igazi ínyenc vagyok, így még egy "csavart" tettem a menübe..kókuszos rizs! Annyit takar, hogy ízlés szerinti kókuszreszelékkel és némi vajjal kevertem el a szokásos módon elkészített rizst. Mindenkinek nagyon ízlett és elég hamar el is fogyott :) Ismét sikert hozott a kreativitás:) 

Jó étvágyat mindenkinek hozzá!

A hétvégén igazán szezonális desszertet fogyasztottunk :)

Ha már egyszer ősz van, miért ne élvezhetnénk-legalábbis akkor, ha nem esik az eső, ellenkező esetben élvezhetetlen- hiszen itt az ideje a szilvának, szőlőnek, diónak és az almának, így kedvünkre készíthetünk belőlük különféle desszerteket és főételeket egyaránt. Édesszájúak előnyben, de tapasztalat szerint mindenkinek bejön ez a nyalánkság kortól és nemtől függetlenül, hiszen a tálalás után kb. 1 órával már csak az üres tál maradt. Biztosra veszem, hogy az alábbiakban közzétételre kerülő képek és a recept (újságcikkből) láttán mindenkinek összefut a nyál a szájában..nem véletlenül, mert ez egyszerűen nagyszerű és megunhatatlan, tipikus példája az 'ebből sohasem elég' jelzővel illetett ételeknek.Következzen tehát a dió, a szőlő és a fahéj szenzációs ötvözete:

Szőlős-diós tiramisu

Hozzávalók:

50dkg mascarpone (kapható már csökkentett zsírtartalmú változata pl.Auchan áruházban, ezzel készült)

60dkg nagy szemű fehér és piros szőlő vegyesen

10dkg dió

4 tojássárgája

10+10dkg porcukor

2cs. vaníliás cukor

1 csapott kk. őrölt fahéj

1cs. habfixáló

2dl tejszín

2dl erős kávé

1dl brandy

25dkg babapiskóta(kb. 24db)

Elkészítés:

1./ A kétféle szőlőt megmostuk, leszemeztük és szárazra töröltük egy konyharuhában. A nagyobb szemeket félbe vágtuk és a magokat eltávolítottuk. 24-28 fehér és 16-18 piros felezett szőlőszemet a díszítéshez félretettünk.

2./ A dióból szintén a díszítéshez 4 fél szemet félretettünk, majd a többit durvára aprítottuk és zsiradék nélkül serpenyőben világosbarnára pirítottuk. Azonnal lapostányérra öntöttük, elkerülve hogy a serpenyő hőjétől túlságosan megpiruljon.

3./ A tojjássárgákat egy tálban habosra kevertük 10dkg porcukorral, vaníliás cukorral és a fahéjjal. A mascarponét egy másik tálban a maradék 10dkg porcukorral kevertük ki, ezután kanalanként  eldolgoztuk a tojáskrémet. A jól behűtött tejszínt kemény habbá vertük a habfixálóval, és lazán/óvatosan a krémhez kevertük. (Ha egy kicsit híg lenne az nem baj!)

4./ A feketekávét vegyítettük a brandyvel egy mélytányérban, majd egyenként gyors mozdulatokkal beleforgattuk a babapiskóták felét és ezeket egymás mellé helyezve kibéleltük az üvegtál (kb.20x20cm és 7-8cm magas) alját.

5./ A krém felét elegyengettük a babapiskótákon, sűrűn, egyenletesen megszórtuk szőlővel és dióval, ezt követően jött a maradék piskóta szintén kávéban forgatva, majd a maradék krém. Tetejét díszítettük a félretett szőlő- és diószemekkel. 

Nagyon-nagyon laktató és ízletes finomság, csak ajánlani tudom mindenkinek!

Jó étvágyat hozzá!